Mivel az oxitocin nevű hormon részt vesz a szociális kötődésben, számos kutatócsoport vizsgálta már az oxitocin alkalmazásának az autizmus spektrumzavarral (ASD) élő egyének szociális viselkedésére gyakorolt hatásait. Habár, egy meglepő új vizsgálatból az derül ki, hogy az oxitocin nem játszik olyan kritikus szerepet a szociális kötelékek kialakításában, mint ahogy azt a tudósok eddig hitték.
A préripockokat gyakran használják az oxitocin szociális hatásainak kutatására, mert más pocokfajokkal ellentétben, melyek elég szabadosan élnek, ezek az állatok monogámok és erős szociális kötelékeket alkotnak. Emellett nagyobb sűrűségű oxitocin kötődést mutatnak számos agyterületen.
Az új kutatásban Kristen Berendzen és mtsai CRISPR génszerkesztést alkalmaztak, hogy három különböző préripocok vonalat hozzanak létre, melyekben az oxitocin receptor génjének mutációi megzavarták annak működését. A kutatók felfedezték, hogy a mutálódott oxitocin receptor génnel rendelkező pockok ugyanolyan monogám párzási, kötődő és nevelő viselkedést mutattak, mint a normál pockok. (Továbbá, szültek és tejet termeltek, habár kisebb mennyiséget, mint a normál nőstény pockok.)
Devanand Manoli, a tanulmány társszerzője hozzáteszi, hogy „A mintázatok megkülönböztethetetlenek voltak. A fő viselkedési vonások, melyeket oxitocin-függőnek véltünk – mint pl. a szexuális partnerek összebújása, más potenciális partnerek elutasítása, illetve az anyák és apák általi szülői tevékenységek –, úgy tűnik, hogy teljesen épek maradnak a receptor hiányában is.” Hozzáteszi, hogy „Míg az oxitocint a „#9. számú szerelmi bájitalnak” hittük, úgy tűnik, hogy az 1-8 bájitalok elegendőek lehetnek. Ez a vizsgálat azt mutatja, hogy az oxitocin valószínűleg csak egy része egy sokkal komplexebb genetikai programnak.”
Az új kutatás betekintést nyújthat olyan vizsgálatok félreérthető eredményeibe, melyek az oxitocin szociális viselkedésre gyakorolt hatásait vizsgálják autizmusban. Manoli szerint „Ezek a viselkedési formák túl fontosak a túléléshez ahhoz, hogy a lehetséges kudaracnak ettől az egy pontjától függjenek. Valószínűleg vannak más útvonalak vagy genetikai útvonalak, amelyek lehetővé teszik azt a viselkedést. Az oxitocin receptorjelátvitel egy része lehet a programnak, de nemmindennek az oka.”
—
“Oxytocin receptor is not required for social at-
tachment in prairie voles,” Kristen M. Berendzen,
Ruchira Sharma, Maricruz Alvarado Mandujano,
Yichao Wei, Forrest D. Rogers, Trenton C. Sim-
mons, Adele M. H. Seelke, Jessica M. Bond, Rose
Larios, Nastacia L. Goodwin, Michael Sherman,
Srinivas Parthasarthy, Isidero Espineda, Joseph
R. Knoedler, Annaliese Beery, Karen L. Bales,
Nirao M. Shah, és Devanand S. Manoli, Neuron,
2023.01.27. (free online). Cím: Devanand Manoli,
devanand.manoli@ ucsf.edu.
—és—
“Fresh questions about oxytocin as the ‘love hormone’ behind pair bonding,” hírközlés, Kaliforniai Egyetem, San Francisco, 2023.01.27.
—és—
“‘Mind-blowing’ study upends conventional
wisdom on oxytocin,” Angie Voyles Askham,
Spectrum, 2023.01.27.